Most jönnek a nehezebb esetek. Azok, akik már nemcsak önmagukra, hanem a segítőikre nézve is lehetnek veszélyesek. Azok az emberek, akiknek egyáltalán nem biztos, hogy bármit is tudsz segíteni a gödörből való kimászásban, de ha sokáig próbálkozol, lehet, hogy Te magad is oda kerülsz. Mert magukkal rántanak.
Van egy csoport, akik ugyan nem szeretnek szenvedni, azonban mégis szinte folyamatosan azt teszik, méghozzá elég látványosan. Ők az önjelölt mártírok. Nem akarnak mások terhére lenni, ártani pedig pláne nem szeretnének senkinek, de szükségük van a törődésre, a szeretetre, a figyelemre. Be is fogadják ezt szinte bármikor, csakhogy nem arra használják, hogy változtassanak az életükön.
Számukra a szenvedés szokássá vált, és bár furcsán hangzik, egyfajta függés is kialakult bennük. Megszokták, hogy szívás az életük. Megszokták, hogy a jó nekik csak rövid ideig jár, utána úgyis valami szar következik. Megszokták, hogy a szenvedésük által kapnak figyelmet. Vagy azért, mert gyermekkorukban csak akkor kaptak elég törődést és szeretetet, ha egy betegség vagy egy baleset által „kiérdemelték” azt, vagy pedig azért, mert olyan családi kultúrában nevelkedtek, ahol a szenvedés divat. Igen, divat.
Felnőttként pedig már az a szilárd meggyőződésük határozza meg mindennapjaikat, hogy az életük nem más, mint kudarcok sorozata. És igazuk is van. De nem azért, mert alapból szenvedésre vannak ítélve – hiszen ez senkire nem igaz –, hanem azért, mert tudat alatt ennek megfelelően alakítják az egész életüket. Ha valami jó, már várják, hogy mikor jön a fordulat. Ha éppen boldogok lehetnének, figyelik, hogy mikor romlik el minden. Sokszor még rá is segítenek. Azt mondják magukról, hogy megérdemlik a boldogságot, de ők maguk ezt nem hiszik el.
Ahogy Eckhart Tolle bölcsen megfogalmazta: „A szenvedés addig szükséges, amíg rá nem jössz, hogy nem szükséges.” Van, aki képes kilépni ebből az áldozatszerepből. Sokan benne ragadnak egy szenvedéssel teli életben, de mindig vannak olyanok, akik megelégelik ezt, és változtatnak. Végérvényesen. Ehhez persze nagy erőre, kitartásra, és a beléjük nevelt hitrendszer teljes átformálására van szükség.
Van esély rá, hogy ez utóbbiban tudsz segíteni az önjelölt mártíroknak, de csak akkor, ha ők maguk is elkezdenek felfelé kapaszkodni. Van köztük azonban olyan is, akivel hiába próbálkozol, mindig csalódni fogsz. Bár nem akar neked ártani, mégis fájdalmat okoz, mert látod, hogy változtathatna, mégsem teszi. Te pedig minden egyes kudarcba fulladt próbálkozás során az elvárásaid áldozata leszel. Egy áldozatból máris kettő lett.
Írta:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése